Ismét az Inter vezeti a bajnokságot. Megkésett beszámoló.
Általában nem jó az olyan meccs, ahol ennyire elbillen a mérleg nyelve, de az Inter játékát öröm volt nézni, még akkor is, ha a meccs nagy részén nem különösebben nehezítette meg a dolgukat az ellenfél.
Az Inter esélyt sem adott a Napolinak, már 5 perc után 2 góllal vezettek. Az elsó gól a 3. percben született egy szögletből: a Samuel fejesét követő, nápolyi kapu előtti zűrzavarban Eto’o egészen közelről a kapuba pöckölte a labdát. Az 5. percben Maicon gyönyörű, gyors megindulásával és tökéletes passzával Milito megszerezte a második gólt. Itt lényegében eldőlt a meccs.
Ezután az első félidőben még folytatódott a lealázás: a 32. percben – szintén szögletből – Lucio fejesével megszületett a 3. Inter-gól. Ezután nem sokkal az üresen maradt Lavezzi szépített. Ezután már nem született több gól.
A második félidőben - mily meglepő - az Inter már nem törte annyira magát, a Napolinál többet volt a labda. Az 50. perc környékén volt egy lehetőség a Napoli előtt, Julio Cesar azonban jól kilépve a kapuból elhalászta Lavezzi elől a labdát. (Kedvenc kapusomnak ezen kívül kétszer volt komoly feladata a meccs során). A meccs eddig szinte szabálytalanság nélkül telt, ezután egy-két sárga lap elkelt (Stankovic és Contini lökdösődése, Bogliacino sárgája Stankovic lerántásáért).
Az utolsó történés Maicon térdsérülése volt, ami először ijesztőnek tűnt, utána a brazil megint olyan sprintet nyomott le, hogy az előző földönfetrengés színészkedésnek tűnik. Maicon egyébként egészen fantasztikus formában játszott, a meccs legjobbja volt, de az egész Inter olyan szervezett volt, mintha nem is a nyáron érkezett volna az Eto’o-Milito csatárpáros, ill a védelembe Lucio.
Szegény Donadoni gondterhelt arcát nézve az jutott az ember eszébe, nem ő lesz-e a következő menesztett edző. A szerdai eredményeket követően az Inter vezeti az olasz bajnokságot, ezen a másnapi, sokkal izgalmasabb Genoa- Juventus meccs sem változtatott.
